a régi énem? nem létezik! yo minna. megpróbálom időrendi sorrendbe írni a mondani valóm. szóval ugye alap dolgok: felkelek, felöltözök, megágyazok, fésülködöm, fogat mosok stb. mivel busszal mentem ezért korábban keltem (6 órakor). szólnak Nóriék, hogy nem busszal mennek. oké, beszélek Vivivel, hogy várjon meg. bebuszozok. semmi, abszolúte semmi érdekes nem történik. egy percig vártam Vivire. aztán megláttuk Domit, így hárman baktattunk a suli felé. beértünk, megreggeliztem, hülyültünk, elvoltunk. első óra: fizika. egész jól tudtam a dolgokat. túléltem, semmi fontos. második német. szokásos. Vivi mellé ültem és vele beszélgettem, meg természetesen csináltuk a feladatokat. harmadik óra ének volt. elején a betegségekről megy hányj egyet-ről(H1N1) beszélgettünk. kétszer vagy háromszor szóltam hozzá, mert tökre egyetértettem a tanárral. aztán daloltunk, meg megtanultuk a septimet. biosz volt a negyedik. én feleltem. 3-ra értékelt a tanár. sírva fakadtam. tanultam rá (másfél órát) és ez az eredménye. nem írta be, óra végéig le kellett írnom, azt amiből feleltem. ugyanazt írtam, mint amit elmondtam. viszek valami szorgalmit és arra majd kapok ötöst. na persze páran (hagy ne mondjak neveket) kötözködtek, hogy sírok és megkapom ezt a lehetőséget. igazából örülök. örülök, hogy ilyenkor elkezdenek a hátam mögött pusmogni, mert azt hiszik nem tudok róla. meg a fenéket. pontosan, névre szólóan eltudnám mondani, hogy kinek szúrtam/szúrom a szemét. sajnálom, rettentően érzékeny vagyok. miért fáj az nekik? költői kérdés. nagyon sokan azt mondják az osztályban: szeretelek. szeretelek, kedves vagy, aranyos vagy, igazad van stb. aztán meg kibeszélnek. ismerős a helyzet? ha nem, legyél boldog, ha igen, akkor meg csak sajnálni tudlak. néha olyan jól esne kiállni az osztály elé és vigyorogva a képükbe mondani: magasról tojok a fejetekre, a pusmogásaitokra, a megjegyzéseitekre. nem érdekeltek! de ezzel mivel lenne jobb? hogy mindenki megutáljon? helyesbítek: hogy még jobban utáljanak? nem kérek belőle köszönöm. ma haza felé, buszozás közben volt időm gondolkodni. nem fogok kötözködni és nem fognak érdekelni a megjegyzéseik. a pofájuk, amit akkor csinálnak, amikor rájönnek, hogy én már nem a régi vagyok. nem az a lány, aki azért küzd, hogy az osztály menői közé kerüljön. most már hidegen hagy. önmagam leszek. nem fogtok fölöttem basáskodni! nem! nem leszek a régi, soha, soha, SOHA. mi lesz erre az osztály válasza? szerintetek? bezony, jön a kurva anyázás. de én nem fogok hozzájuk lesüllyedni. én nem vagyok és nem is leszek olyan, mint egyesek. ha nem tetszik? miért barátkoznak velem? menjenek a saját fajtájukhoz. és majd megtudom, hogy kik a barátaim (höhö, érdekes felismerésben lesz részem...). na most már kiírtam magamból a mérgem. várjunk csak, nem írtam az ötödik óránkat. tesi. semmi fontos. igazából említést sem érdemel. bai~!!
|