Ömmm...egy ideig mamánál laktam szal nem írtam...de megint történt pár dolog amit muszály leírnom...ugye már beszéltem a gondjaimról?nah akkor folytatom...szal megint leültünk M-mel N-nel És B-vel...mondjuk D megint ott volt...nah szal leültünk h megbesz a gondokat...én elmondtam amit gondolok de leginkább M szállt velem vitába h én ne akarjam őt megváltoztatni...ki a franc akarja???nem azt mondtam h legyen tök más mert azt nem várhatom el,csak annyit kértem h legalább ha neki nem tetszik valami és ha azt elmondaná akk ink tartsa magában mert így is elég szar az életem nem kell még h ő is magyarázzon...ammeg elegem van abból h előttem játszák magukat h ilyen jó barátok olyan jó barátok a hátam mögött meg elmondanak minden retkes tetűnek...chhh...nekem nincsen szükségem ilyen barátokra...én csak annyit kérek h legalább 1 valaki legyen akiben bízhatok és aki nem csak előttem játsza h jujj de szeret...ez olyan kibaszott nagy kérés???akkor már csak a szenvedés jár nekem?hogy akárhova megyek mindenhol csakláb alatt vagyok és mindenkit csak zavarok?hát ez jár nekem?olyan nagyot vétettem azzal hogy anyám megszült??sztem tényl mindenkinek csak jobb lenne ha simán eltűnnék és soha többé nem látnának...a hátam mögött minden eggyes embernek ez a vágya...de hogy még a saját anyámnak is???még ő is elhord mindennek?azt hallom vissza a testvéremtől h anyám miilyen dolgokat mondd rólam?aki mindent megtesz h a kedvébe járjon?és akkor még ráadásképpen a saját nagyanyjában sem bízhat meg?még ő is legszívesebben kitiltaná a családból??igen bevallom a forró könnyek most is égetik az arcom...ahogy belegondolok hogy csak egy számítógépben bízhatok nevetnem kell...vagy talán sírnom??hisz a "barátaimnak" nem tudom elmondani a családi gondjaimat mert hol érdekli az őket?tán csak kiröhögnék hiszen az én gondjaim nem kell komolyan venni...lehet h nincsen apám akivel anyám veszekedne de örüljenek azok az emberek akiknek van...és abból is elegem van már h én vok a kis szarházi taknyos gyerek akivel komolyan beszélni sem lehet...még anyám sem ért meg...mert persze tesom a szent...és az is szar h ők  ketten tök el vannak én meg hallgathatom a másik szobából ahogy röhögcsélnek...és az a pláne mikor azt hallom h engem beszélnek ki...chhh...milyen anya az ilyen?és milyen testvér???ez a kibaszott élet...jöjjön a halál...hiszen ki sírna a temetésemen???hmmm...talán sokan eljönnénke és ejtenének pár hazug könnycseppet a síromra de magukban csak hálát adnának az Istennek h végre eltakarodtam a föld színéről...és több lenne az ilyen ember mint aki tényleg őszintén sajnálna...tán csak 1 ember ejtene igaz könnyeket...tán csak 1 ember lenne aki igazán sajnálná hogy már nem létezem...vagy tán még az az 1 sem...chhh...voltatok már olyan helyzetben hogy tényleg vágytatok a halálra?nem hiszem hogy van mégegy olyan ember akinek ilyen baszottul szar élete lenne...és ilyenkor arra gondolok h mivan azokkal a családokkal akiknek tető sincsen a faja fölött?hiszen őket mindenki annyira sajnálja...pedig lehet hogy ők még így is jobban érzik magukat minthogyha álcsaláddal és álbarátokkal lennének körülvéve...ahogy így elgondolkodok arra jutok hogy én biztosan nagyon nagy hibát vétettem valamikor hogy ennyire büntet az élet...lehet hogy csak szimplán el kéne tűnnöm...hmm...megnézném hogy ki keresne...még ha meg is találnának anyám nem hogy megölelne mint a filmekben sztem inkább adna egy hatalmas sallert hogy hogy képzeltem az hogy csak így eltűnök ő meg aggódjon...ő...mindig csak ő...de persze nézzük az élet jó oldalát: pár év és elmehetek akárhova!nekem nem kell család nem kelllenek a barátok sem nem kellenek hamis célok amikért harcolnom kéne!elég ha a saját kis életem megvan és nem háborgat egy elmeroggyant sem a hülye barátságával...