Vágyat érzek az iránt hogy boldog lehessek...minden erőmmel azért cselekszem hogy az életem Happy End-re végződjön...de ennyi...kevés vagyok én ehez...egyedül...a magány egyszer felemészt...nincsen társ ki segít a bajban s ki vigyáz rám a veszélyben...lehet hogy pár ember van aki azt álítja hogy ő megért és hogy segíteni akar...de hogyan is hihetnék nekik?hogyan tudnám elfogadni a segítséget hogyha egyszer számomra ismeretlen az a szó hogy bizalom?igen rájöttem...rájöttem hogy ez az én hibám...nem tudok bízni!túl sokat csalódtam túl sokan átvertek...most minden erőmet abba fektetem bele hogy megtanuljak újra bízni...kezdve mondjuk holnap...ufff....előre látom hogy el fogok bukni...hiszen akiben eddig azt hittem hogy megbízom már abban sem vagyok biztos...hogyan is lehetnék?megpróbálok csendesebb vizekre hajózni ahol nem minden a kínról és a szenvedésről szól...nem olyan mint az élet,sokkal inkább álomszerű...hiszen az élet hogyan is lehetne boldog és békés?:') ekkora butaságot még nem hallottam...az élet kegyetlen és gonosz!a legtöbb ember úgy érezheti magát mint a kitaszítottak!pedig csak élni akarnak...nah mind1...amugy csakhogy ne erről szóljon minden: amint látjátok van új dizim!!!!:))) szerintem csodálatos hiszen eleve egy...b-b...szóóval egy barátom csinálta!barát...de fura ez a szó...nem sokat használom az biztos...de ha új életet akarok akkor belekéne rázódnom...nah szal egy barátomtól azaz Marámtól kaptam!!!nagyon szépen köszönöm neki hogy fáradozott vele!:') nah most hogy kellően meghatódtam megyek is tovább innen hogy ne csak az önsajnáltatásról szóljanak napjaim as. bejegyzéseim!