Uff gyerekek...rég írtam és akkor is csak hülyeséget szal vágjunk bele egy normális bejegyzésbe...nah kezdjük mondjuk mult hét péntek:

Ott aludtunk Ritunál (én és Marám)...olyan jól elvoltunk...egészen addig amig Marám szivem oda nem ült a géphez msn-hö és meg nem látta marci kiírását ami ez volt: ,, Valaki játszira?"...nah itt vami gyanus volt már mert Mara felkiáltott h ,,mi,mi,mi!!!" először nagyon rossz ötletnek tartottam...soha nem bírtam Marcit...olyan furi volt...nah mind1 azért barátnéim kedvéért belementem...(uff...áldott jó lélek vagyok)...mi kimentünk a játszira Marci még nem volt ott...akkor örültem neki mert lehetett szórakozni csak mi csajok...de egy jó 30perc mulva megjelent...láttam Marám szemében a csillogást amit előző nap is felfedeztem benne mikor szóba jött Marci...nem tartottam furinak annyira hisz ők jártak...nah mind1 szal megjelent és Ritát megpuszilta Marának nagyot köszönt engem észre sem vett szokásaihoz híven...aztán kitaláltuk h elmegyünk a Zagyvához...Mara mondta h menjünk vissza Rituhoz mert szomjas meg átöltözik...odamentünk...bementek-->Én kinnt Marcival...oO elkezdtünk beszélgetni h "jobban megismerjük egymást" és hát nem is olyan mint gondoltam...bár a felfogása az olyan ki izés...h ő meg a két barátnője az elitek...nah ne már gondoltam magamban...oO utána ő fölhívta anyuját h meddig van kiengedve aki azt mondta neki h menjen haza...ufff...nah mind1, több sem kellett mi haza kísértük...akkor is besz de nem annyira...aztán mikor őt hazavittük mara elmondta hogy nagyvalszeggel újra fellobbant a láng a szíve mélyén...én tudtam...ismétlem TUDTAM...kikérte a véleményünket...(útközben véletlenül kicsusszant a számon h ismerek 8 csajt akinek tetszik marci...én hülye erre ő egyből föllelkesült és kapásból kitalálta h majd mösönön faggat...) nah szal mara elmondta h szerelmes és kikérte a véleményünket...én elmondtam az enyémet...és h nekem is szerelmi bánatom van...utána fürödtünk és aludtunk...másnapban csak annyi megemlítendő van h szar volt...nah akkor jöhet a vasnap:

este felé fölmentem msn-re és lámlám Marci rám ír h meséljek csak...onnan valahogy elkanyarodtak a dolgok és már pöppet más dolgokról beszéltünk...oO hétfő:

hétfőn suli...vers és próza mondó...0 helyezés...nah mind1...akkor kitaláltam h marát felvidítsam: menjünk sétálni és hívjuk ki Marcit is...hogy jutott eszembe???mint azt már említettem áldott jó lélek vagyok...xD a séta nagyon jó volt de marának korán el kellett mennie...Rita szerint a folytatásban...Marci nyomult rám...mondtam h dehogyis...chhh...hogynemá...pont Marci...de este msn-eztünk és az olyan jó volt... kedd:

semmi jó este msn...milyen meglepő Marcival...Mara bevallotta neki h szereti...olyan büszke vagyok rá...hát nincs mit mondani én barátnőm c(:) ... besz Rituval is...nah mind1...am reggel mm kedd reggel még domi a nyakamba ugrott ahogy leszálzam a buszról és egyből: ,, Ti jártok Marcival??" én csak lesek...azt sem tom mivan...(jé am most jelentkezett be Marci...o.o) mondtam h nem...utána aznap még Blanka meg Nóri is kérdezte meg Rita...én meg azt sem tudtam honnan veszi...állítólag Dominak mondta...meg Virinek is...én persze nem hiszem!!C: ma azaz szerda:

uff suli szar...du. ahogy mentünk...(mara megtudta h állítólag tetszem marcinak) a buszhoz sztem mara vmin nagyon berágott mert hozzánk sem szólt meg mior Nóri odament hozzá rászólt h menjen onnan mert nem fér el meg ilyenek...nah ez gáz...sztem ha ma ír blogot tuti megemlíti h szar vagyok...és igen szerintem is szar barátnő vagyok...nem kell mondani mert tudom...ezen rágódom miota és nem tom h én mit érzek Marci iránt...msn-en olyan jól elvagyunk de suliban meg alig köszön...uhh...nah mind1...szal Marámnak üzenem: tudom h utál de tudja h attól én még szeretem és őt tartom a legjobb barátnőmnek...:')(sajnálom de borzasztó vagyok...mindenkit csak megbántok...)

nah ennyi...bybypuszi-..-

Nosh...régen toltam ide a pofácskám de nagyon elvagyok foglalva az iskolai dolgokkal...nameg a plörkel...xD a napok mostanában tök jók és mostanában szinte csak marámmal beszélek...Blanka meg Nóri ink Domival vannak...-.-" uff halálos...amnem értem ezt...nameg Ritummal (IMÁDOM AZ ÉN KIS EGOISTÁM) PÉNTEKEN IS MEGYÜNK MAJD kOSSUTH DISCOBA!Xd allig várom...bár jön Domi is...am nem tom mibe megyek majd...hétvégén vtam Galyatetőn meg Sástón anyuval meg Krisztiánnal!olyan jó volt!!!Ammeg ottó aki volt oszttársam ott van a legjobb spanok között!!!oO szeretjük őt és a szokott 4est...nem tok írni! I LOVE MY LIFE!xDnah byby^^

Rájöttem hogy a jó ha  nem is mindig de legtöbbször csak látszat...csak látszat a szivárvány amit mutatunk hisz amögött ott van még a tomboló vihar...hmmm...milyen igaz...de mégis azt hiszem hogy jó irányba haladok...kezdek megbízni pár emberben akiben eddig nem gondoltam vna h megint tudok...hisz egyszer már elvesztettem...és még le is írtam hogy már nem megy...h magamat idézzem:,,Ez a vonat már elment..."---de a barátnőmhöz azaz Marához hasonlóan én is elhatároztam pár dolgot és hozzá hasonlóan nálam is majdnem minden ember tiszta lappal indull...kivéve párat...xD de am ma nem tudok mást írni...vége a szóözönöknek!vagy nem???:O

Vágyat érzek az iránt hogy boldog lehessek...minden erőmmel azért cselekszem hogy az életem Happy End-re végződjön...de ennyi...kevés vagyok én ehez...egyedül...a magány egyszer felemészt...nincsen társ ki segít a bajban s ki vigyáz rám a veszélyben...lehet hogy pár ember van aki azt álítja hogy ő megért és hogy segíteni akar...de hogyan is hihetnék nekik?hogyan tudnám elfogadni a segítséget hogyha egyszer számomra ismeretlen az a szó hogy bizalom?igen rájöttem...rájöttem hogy ez az én hibám...nem tudok bízni!túl sokat csalódtam túl sokan átvertek...most minden erőmet abba fektetem bele hogy megtanuljak újra bízni...kezdve mondjuk holnap...ufff....előre látom hogy el fogok bukni...hiszen akiben eddig azt hittem hogy megbízom már abban sem vagyok biztos...hogyan is lehetnék?megpróbálok csendesebb vizekre hajózni ahol nem minden a kínról és a szenvedésről szól...nem olyan mint az élet,sokkal inkább álomszerű...hiszen az élet hogyan is lehetne boldog és békés?:') ekkora butaságot még nem hallottam...az élet kegyetlen és gonosz!a legtöbb ember úgy érezheti magát mint a kitaszítottak!pedig csak élni akarnak...nah mind1...amugy csakhogy ne erről szóljon minden: amint látjátok van új dizim!!!!:))) szerintem csodálatos hiszen eleve egy...b-b...szóóval egy barátom csinálta!barát...de fura ez a szó...nem sokat használom az biztos...de ha új életet akarok akkor belekéne rázódnom...nah szal egy barátomtól azaz Marámtól kaptam!!!nagyon szépen köszönöm neki hogy fáradozott vele!:') nah most hogy kellően meghatódtam megyek is tovább innen hogy ne csak az önsajnáltatásról szóljanak napjaim as. bejegyzéseim!

Ömmm...egy ideig mamánál laktam szal nem írtam...de megint történt pár dolog amit muszály leírnom...ugye már beszéltem a gondjaimról?nah akkor folytatom...szal megint leültünk M-mel N-nel És B-vel...mondjuk D megint ott volt...nah szal leültünk h megbesz a gondokat...én elmondtam amit gondolok de leginkább M szállt velem vitába h én ne akarjam őt megváltoztatni...ki a franc akarja???nem azt mondtam h legyen tök más mert azt nem várhatom el,csak annyit kértem h legalább ha neki nem tetszik valami és ha azt elmondaná akk ink tartsa magában mert így is elég szar az életem nem kell még h ő is magyarázzon...ammeg elegem van abból h előttem játszák magukat h ilyen jó barátok olyan jó barátok a hátam mögött meg elmondanak minden retkes tetűnek...chhh...nekem nincsen szükségem ilyen barátokra...én csak annyit kérek h legalább 1 valaki legyen akiben bízhatok és aki nem csak előttem játsza h jujj de szeret...ez olyan kibaszott nagy kérés???akkor már csak a szenvedés jár nekem?hogy akárhova megyek mindenhol csakláb alatt vagyok és mindenkit csak zavarok?hát ez jár nekem?olyan nagyot vétettem azzal hogy anyám megszült??sztem tényl mindenkinek csak jobb lenne ha simán eltűnnék és soha többé nem látnának...a hátam mögött minden eggyes embernek ez a vágya...de hogy még a saját anyámnak is???még ő is elhord mindennek?azt hallom vissza a testvéremtől h anyám miilyen dolgokat mondd rólam?aki mindent megtesz h a kedvébe járjon?és akkor még ráadásképpen a saját nagyanyjában sem bízhat meg?még ő is legszívesebben kitiltaná a családból??igen bevallom a forró könnyek most is égetik az arcom...ahogy belegondolok hogy csak egy számítógépben bízhatok nevetnem kell...vagy talán sírnom??hisz a "barátaimnak" nem tudom elmondani a családi gondjaimat mert hol érdekli az őket?tán csak kiröhögnék hiszen az én gondjaim nem kell komolyan venni...lehet h nincsen apám akivel anyám veszekedne de örüljenek azok az emberek akiknek van...és abból is elegem van már h én vok a kis szarházi taknyos gyerek akivel komolyan beszélni sem lehet...még anyám sem ért meg...mert persze tesom a szent...és az is szar h ők  ketten tök el vannak én meg hallgathatom a másik szobából ahogy röhögcsélnek...és az a pláne mikor azt hallom h engem beszélnek ki...chhh...milyen anya az ilyen?és milyen testvér???ez a kibaszott élet...jöjjön a halál...hiszen ki sírna a temetésemen???hmmm...talán sokan eljönnénke és ejtenének pár hazug könnycseppet a síromra de magukban csak hálát adnának az Istennek h végre eltakarodtam a föld színéről...és több lenne az ilyen ember mint aki tényleg őszintén sajnálna...tán csak 1 ember ejtene igaz könnyeket...tán csak 1 ember lenne aki igazán sajnálná hogy már nem létezem...vagy tán még az az 1 sem...chhh...voltatok már olyan helyzetben hogy tényleg vágytatok a halálra?nem hiszem hogy van mégegy olyan ember akinek ilyen baszottul szar élete lenne...és ilyenkor arra gondolok h mivan azokkal a családokkal akiknek tető sincsen a faja fölött?hiszen őket mindenki annyira sajnálja...pedig lehet hogy ők még így is jobban érzik magukat minthogyha álcsaláddal és álbarátokkal lennének körülvéve...ahogy így elgondolkodok arra jutok hogy én biztosan nagyon nagy hibát vétettem valamikor hogy ennyire büntet az élet...lehet hogy csak szimplán el kéne tűnnöm...hmm...megnézném hogy ki keresne...még ha meg is találnának anyám nem hogy megölelne mint a filmekben sztem inkább adna egy hatalmas sallert hogy hogy képzeltem az hogy csak így eltűnök ő meg aggódjon...ő...mindig csak ő...de persze nézzük az élet jó oldalát: pár év és elmehetek akárhova!nekem nem kell család nem kelllenek a barátok sem nem kellenek hamis célok amikért harcolnom kéne!elég ha a saját kis életem megvan és nem háborgat egy elmeroggyant sem a hülye barátságával...