Hol is kezdjem...túl sok a mondanivalóm...sok a gond ami ránehezedik majdnem 13 éves vállaimra...először is mostanában csalódtam sokat és sok mindenkiben...Főleg *betűvel jelölök mindenkit* N-ben...és B is csalódott benne...méghozzá D miatt...akit mellesleg nem érdekel hogy egy egész kis csapatot is egy perc alatt tönkreverhet...én mindig mióta ismerem N-t B-t és M-t csapatként gondolok ránk...persze mindenki barátkozik mással én eddig D-vel *de őt egy ideje nem szeretem és amolyan"ál barátja vok"*később bővebben is kifjtem**M pedig leginkább R-el...de N és B inkább csak egymással...B mesélte h N mindig mondja neki órákon h majd így lesznek úgy és a szünetben meg mindig otthagyja és D-vel megy mindenelé...ez kicsit fura...és ma úgyvolt h megbeszéljük ezt a dolgot egy amolyan kupaktanács féleség kereteiben...de mi szóltunk N-nek B-vel h jöjjön ki mosdiba de ő és M bennnt maradt az oszt.-ban...mi kimentünk és D meg jött utánunk...T..T de h minek és mit akart nem tom...és akk mi akartunk beszélgetni B-vel és be nem állt D pofája...nem tűnt fel neki h zavar...ammeg kicsi idő múlva kijött N meg M is és akartunk besz de D még mindig nem ment el....én enyhén célozgattam meg B is h ez csak 8 szemre tartozik meg minden N meg egyfolytában ott izélt h akkor sziasztok...nem mintha nem tudta vna h nem róla van szó...mire viszont D felfogta igazgató ránkszólt h menjünk ki mosdiból...amikor bementünk oszt.-ba ott volt D és végülis mégis előtte kellett megbeszélni a dolgokat...a beszélgetés eleje jól is ment csakh a végére valahogy elment a disznótor és a metin felé...o..o nah szal nem lett befejezve a dolog...és én akárkit bántok meg a barátaim közül*már akik olvassák* elmondom hogy csak B-ben bízom meg...M-ben és N -ben elvesztettem a bizalmamat amikor elolvastam M blogjában h mind a ketten utálnak...mert tönkre tettem a csapatot stb...de utána persze megbeszéltük h az akkor volt és már nem utálnak de ez még mindig nyílt seb a szívemben...nem tudom mit tegyek...hogy tudjak újra megbízni bennük?vagy talán őket nem is érdekli...amúgy is csak álbarátnő hírében állok...pedig nem sokat vétettem max a puszta létezésemmel...így sztem maradok annyiban hogy B egy igaz barát és benne bízom a többieknek pedig adom a jókislányt...hagy higgyék azt hogy ők utálnak engem...de én mindig azt mondom magamnak hogy Isten nem bottal ver és mindenki visszakapja egyszer azokat a gonoszságokat amiket vétett mások ellen...de nem kívánom senkinek hogy olyan élete legyen mint nekem hogy teli van szenvedéssel...és azt üzenem azoknak akik akármikor is rosszat tettek velem h ez a vonat már elment és felesleges futni utána!!!ne várják hogy egyetlen kedves szóval visszajön a bizalmam!túl késő már bánni!és most aki olvas nehiggye azt hogy egy letargikus majdnem tini vok akinek legjobb dolga hogy itt sajnáltassa magát!egyszerűen ez az egyetlen esély hogy kiöntesem magamból ami bánt...persze a *barátaim* is biztos meghallgatnák de velük úgyis az lenne a vége h elröhögnénk az egészet hiszen nekem nem lehetnek gondjaim sem a családommal sem a barátaimmal mert az kit érdekel???ugyan...így kell ennek lennie...